AFÁZIA TERÁPIA

Mit jelent a stroke?

A stroke heveny agyi vérkeringési inzultus következtében jön létre, ezért egy adott agyterület vérellátása megszűnik. Ez az esetek 80%-ban ischaemiás (agyi működészavar), 20%-ban pedig haemorrhagiás (vérzéses)
eredetű.

Több európai országban csökkent az agyi érbetegségek száma, hazánkban azonban tovább növekedett az utóbbi évtizedekben.
A stroke a WHO adatai szerint harmadik helyen áll a mortalitási statisztikákban.
Ezen kívül talán az egyik legösszetettebb fogyatékosságot hozza létre, mely interdiszciplináris rehabilitációt igényel.
Magyarországon évente kb. 30- 40. 000-re tehető az új stroke-os esetek száma.

A stroke következtében fellépő sérülések igen sokfélék lehetnek: változó súlyosságú féloldali bénulás (hemiparesis, hemiplegia), beszédzavar (afázia, dysarthria), látótérkiesések, kognitív funkciók sérülése, demencia, pszichés sérülések, depresszió, vizelet- és/vagy széklet-inkontinencia.

A rehabilitáció mindig problémaorientált, célja a napi önellátás elérése, a károsodások csökkentése, motoros funkciók javítása, a beszédzavar terápiája, a beszédmaradvány felszínre hozása, kommunikációs készség javítása, kognitív funkciók javítása, a beteg reintegrálódásának biztosítása.

A rehabilitáció elsősorban interdiszciplináris, sikerességéhez több tudományterület együttműködése szükséges.

Mit jelent az afázia?

A stroke következtében kb. 20-25%-ban lép fel beszédzavar. Európában évente kb. 800. 000 új afáziás esettel kell számolni.

Az afázia a nyelvi központok károsodása következtében alakul ki. Az afázia a nyelvnek egy olyan szerzett sérülését jelenti, mely az anyanyelv teljes elsajátítása után alakul ki. Azonban nemcsak stroke következtében alakulhat ki afázia, hanem balesetekből adódó agyi sérülések, tumorok, agyhártyagyulladás is kiválthatják.
Az afázia kommunikációs zavar, mely a beszédmegértés, az expresszív beszéd, az írás, olvasás zavarát is magába foglalhatja. Ennek megfelelően különböző afáziaformákat különíthetünk el, melyek kialakulásáért más-más
agyterületek sérülése okolható.

Az afáziák csoportosítása

Az afáziákat csoportosíthatjuk a beszéd fluenciája, a beszédmegértés sérültsége, illetve a beteg utánmondási képessége alapján, eszerint elkülöníthető:

Globális afázia: nonfluens beszéd, gyenge beszédmegértés és gyenge utánmondási készség jellemzi

Izolációs afázia: nonfluens beszéd, gyenge beszédmegértés, viszonylag jobb beszédismétlés jellemzi

Broca afázia: nonfluens beszéd, jobb beszédmegértés, gyengébb utánmondás jellemzi

Transcorticalis motoros afázia: nonfluens beszéd, jobb beszédmegértés és jobb beszédismétlés jellemzi

Wernicke afázia: fluens beszéd, gyenge beszédmegértés és gyenge utánmondás jellemzi

Transcorticalis szenzoros afázia: fluens beszéd, gyenge beszédmegértés és viszonylag jó utánmondás jellemzi

Vezetéses afázia: fluens beszéd, jó beszédmegértés és gyenge utánmondás jellemzi

Anómikus afázia (anómia): fluens beszéd, jó beszédmegértés, jó utánmondás jellemzi

A nonfluens beszédet alacsony beszédsebesség, a beszédképzés nehezítettsége, a beszéddallam és beszédhangsúly károsodása, a nyelvtani szerkezetek
mellőzése jellemzi. A beteg beszéde izolált szavakból (főként egy-két tartalmas szó) áll.

A fluens beszédre a normális vagy annál gyorsabb beszédsebesség, enyhébben nehezített beszédképzés, megőrzött beszéddallam és hangsúly, tartalmas
szavak hiánya (üres beszéd), parafáziák, neologizmusok, megtartott nyelvtani struktúra jellemzi.

A beszédmegértési folyamat különböző szintjei károsodhatnak: beszédhanghallás sérülése, a szavak jelentésének elidegenedése, mondattani szerkezetek
leképezése, szövegek összefüggéseinek megértése.

Bizonyos esetekben a beteg úgy érezheti, mintha idegen nyelven beszélnének hozzájuk.
Sokszor a szakembernek sem könnyű eldönteni, hogy a betegnek milyen típusú afáziája van, mert a kórképek sokszor egymásba csúsznak, a tünetek gyakran nem kategorizálhatók, és az afázia a terápia során
átmehet egy másik afázia típusba.

Az afázia tünetei

Az afázia tünetei a kifejező beszéd zavaraiban, a szóbeli megértés zavarában, az írásbeli kifejezés zavarában illetve az írott nyelv megértésének zavarában egyaránt jelentkezhetnek.

Jellemző tünetek a kifejező beszédben:

megváltozhat a szóbeli kifejezés ritmusa (verbális fluenciája), a beteg beszéde gyorsabbá vagy lassabbá válik

hiányozhat a teljes beszéd, beszédkiesés léphet fel

a beteg csak sztereotípiákat képes ismételgetni (ez lehet egy megmaradó nyelvi elem, vagy egy újratanult kifejezés is)

bizonyos automatikussá vált verbális formák megőrződhetnek (hónapok)

a beszéddallam megváltozhat a monotónia irányába (dysprozódia)

legtöbb esetben a megnevezés okoz problémát, szótalálási nehézség (anómia) léphet fel (nyelvén van, de nem tudja kimondani)

a beteg átalakításokat (transzformációkat) alkalmaz, pl. fonémikus vagy literális parafázia: asztal~esztol szombat~tombat (ilyenkor a szó egy részét felcseréli a beteg); verbális parafázia: pulyka~hurka
(ilyenkor a beteg hangalakban hasonló, de tartalmilag egészen más szót mond),

szemantikus parafázia: villa~kés, fotel~szék (ilyenkor jelentésben közelálló szóval cseréli fel a célszót)

a beteg olyan nyelvi egységeket (neologizmus) használ, melyek az adott nyelvben nem találhatók meg

a beteg a nyelvtani szabályokat mellőzve (agrammatizmus) beszél, a szintaktikai struktúrákat helytelenül használja

a beteg beszéde állhat csupán neologizmusokból, parafáziákból dyssyntaxiás elemekkel, ilyenkor zsargonaphasiáról beszélünk, ilyenkor a beteg
beszéde halandzsaszerű

sokszor nonverbálisan, gesztusokkal, mimikával utal a beteg a keresett szóra

kevésbé súlyos zavar esetén körülírhatja a szót (funkciót mond), pl. szék~amiben ülsz

Prognózis

Az aphasiák 1/3-a általában jelentősen javul, 1/3-a kielégítően javul, de a verbális kommunikáció továbbra is zavart mutathat, 1/3-a nem javul. A stroke-ot követő első évben spontán javulás is végbemegy, mely az első három hónapban a legjelentősebb. A betegek rehabilitálása
az első hat hónapban a legsikeresebb, de a terápia később is eredményes lehet, a sikeres rehabilitáció évekig is eltarthat. A tényleges prognózis azonban gyakran nem állapítható meg a sérülés kialakulásakor.